mennyei lakodalom a reggebéd. zsíroskenyér lila hagyma pirosporral, ahogy száll a levegőben és lecsöppen a házimackónacira. akkor is. annyi különbséggel, hogy ott és akkor már kemény tél volt. itt más. itt nincs igazi homok, és igazán sík sincs. ott pedig.... nem volt sík keménykedni. de fájt a körme alatt a szálka. és dühöngött Galgó-c-z-y tanárnő félelmetessége miatt. egy szemköpéssel ki tudta hűteni a faparkettás osztálytermet. hajkoronájában álmában is furcsa károgó madarak krákogtak. ahogy lecsöppent a zsír - pedig már egy ideje nem eszi le magát, ..... lehet ez hiányzott neki. ez az otthonosság érzése saját ruhabőrében- ugyan az a zsírcsepp, felemelte fejét és kész volt mindenre. ki áldozza be a fél fele kenyerét, a zsíros oldalát? b e   k e l l   k e n n i   a   t á b l á t   é s  n e m   l e s z   í r á s   ó r a!!! Fejes tesók kezét zsebre kapta, és még akadtak mások is, akik felbátorodtak ezen a lázadáson. minden merő zsír lett, ahogy elképzelte. az egyenruha gallérja mind a mai napig őrzi. mást is. kaptak a fejükre, a körmünkre. még jobban fájt. szövetséget kötöttek. ellenséget találtak. elkezdődött a háború.    az a lilahagyma karika olyan lassan folyt le a zöld táblán, ....n a g y o n   l a s s a n . .   . . .  . . . a kávé is kihűlt az asztalán. mégis c s a k  t o v á b b   k e v e r g e t i.