a baromfiak közt akadt egy pulyka is. igazi vérszemű jószág. a többi barom nem csípett alattom mód hátulról a sarkába, de ez, ez igen! csak a pulykára fújt, Kráááknak hívta, s jól célzottan - ahogy az utcán a cigók tanították- fejbeküldte parittyával. Krááák már nem érdemelte ki a Krá-á-á-á-á-á-á-á-k nevet. beledeglett.
ahogy sok más barom is várja, hogy valami isteni lehelet megcsapja, és eldagonyásszon az örök baromfiaknak fent Böllér kése alá. csak a barmokat -akiknek híg a levük és vérük nem itta át a magyar földet- nem értette soha, minek nekik sok baromfi? s gondolhatja hovatovább, ha most még csak tükör által "szürkevályogos" is a szem, de akkor majd színről-színre.